Sárvár Anno helytörténeti blog
Összes bejegyzés » Ebben a hónapban »A mai napon » Keresés »
Idővonal— 1328 — 1351 — 1390 1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 1478 1500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 1588 1600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 1693 1700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 1797 1800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 1899 1900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015 A sárvári gettó felállítása
Szomorú eseménynek lehetett szemtanúja Sárvár, amikor polgárainak jelentős részét 1944. május 9-én egy rendelettel elkülönítették és gettóba kényszerítették.
A második világháború alatt több zsidótörvény is korlátozta az izraelita vallásúakat az élet minden területén. Életük azonban 1944-ben, a német bevonulást követően került közvetlen életveszélybe. A Sztójay-féle bábkormány számos megkülönböztető rendelkezést fogadott el, majd májusban elrendelték a zsidók gettókba kényszerítését. Sárváron a járási főszolgabíró 1944. május 9-én adta ki rendeletét, amelynek alapján másnap fel kellett állítani a gettókat. Ennek helyszínéül az akkori báró Hatvany-Deutsch Béla utcai (ma Szatmár utca) cukorgyári házakat jelölte ki. Bejárata a Rákóczi utca felőli részén volt. Volt egy másik gettó is a Deák Ferenc utcában, az ortodox zsinagóga udvarán. A sárvári zsidóság ekkor körülbelül 750 főt számlált.
A rendelet kimondta, hogy kerületenként egy-egy költöztető bizottságot kell felállítani és ezek feladata a következő volt: megjelentek a zsidó családoknál, majd a családfővel közölték, mit vihetnek magukkal a gettóba. Miután a család a házat elhagyta, a bizottság bezárta és lepecsételte az ajtót. A lakásban maradt ingatlanok leltározása később történt meg. Azokban a lakásokban, ahova keresztény család költözött, a megmaradt zsidó ingóságokat egy külön helységben össze kellett gyűjteni, majd lepecsételni az ajtót. Egy-egy család a gettóba a következő dolgokat vihette magával: maximum 10.000 pengő készpénzt, 14 napi élelmet, egy váltás felsőruhát, két váltás fehérneműt, egy pár cipőt, két váltás ágyneműt, a legszükségesebb edényeket és tisztítószereket, esetleg tüzelőkészletet. De nem lehetett ékszert és más értéktárgyat, 10.000 pengőn felüli készpénzt magukkal vinni. A rendelet értelmében a költöztetést lehetőleg május 10-én estig be kellett fejezni. A kiutalási szerződés szerint a bérlő köteles tiszteletben tartani (!) a leltárba vett ingóságokat. Legalábbis ezt tartalmazta a rendelkezés.
A gettóban szigorú szabályok uralkodtak, az ottani életet a főszolgabíró határozata szabta meg. Eszerint a területet engedély nélkül nem lehetett elhagyni. Mindennap 11 és 1 óra között a zsidótanács engedélyével élelemszerzés céljából ki lehetett lépni a gettóból. Ha a lakóknak valami kérelmük volt, azt a zsidótanács elé kellett terjeszteniük, így kerülhetett a hatóságokhoz. A gettó területére csak a hatóságok léphettek be, más nem. Ebből következik, hogy nem zsidók és zsidók érintkezése tilos volt. Az egészségügyi feladatokat két személy látta el, a gettó területére eső kerteket a lakók kötelesek voltak művelni, haláleseteknél a zsidótanács engedélyével a hozzátartozók elhagyhatták a zárt területet.
A gettó tagjait július 4-től 6-áig tervezték deportálni, előtte néhány nappal vitték csak át őket a selyemgyár területén felállított „2. számú Magyar királyi Rendőrségi Kisegítő Toloncházba”, azaz a deportálásra várók gyűjtőtáborába.
A gettókban összegyűjtöttek nagy részét a selyemgyári internálótáborból indították el, főként Auschwitz felé. A munkaképes férfiakat pedig a front közeledtével egyre sürgetőbbé vált hadimunkára, munkaszolgálatra hurcolták. Nagyon kevesen térhettek csak haza, gyermek egy sem.
Címkék: gettó»zsidóság»
1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 14781500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 15881600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 16931700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 17971800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 18991900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015A sárvári gettó felállítása
Szomorú eseménynek lehetett szemtanúja Sárvár, amikor polgárainak jelentős részét 1944. május 9-én egy rendelettel elkülönítették és gettóba kényszerítették.
A második világháború alatt több zsidótörvény is korlátozta az izraelita vallásúakat az élet minden területén. Életük azonban 1944-ben, a német bevonulást követően került közvetlen életveszélybe. A Sztójay-féle bábkormány számos megkülönböztető rendelkezést fogadott el, majd májusban elrendelték a zsidók gettókba kényszerítését. Sárváron a járási főszolgabíró 1944. május 9-én adta ki rendeletét, amelynek alapján másnap fel kellett állítani a gettókat. Ennek helyszínéül az akkori báró Hatvany-Deutsch Béla utcai (ma Szatmár utca) cukorgyári házakat jelölte ki. Bejárata a Rákóczi utca felőli részén volt. Volt egy másik gettó is a Deák Ferenc utcában, az ortodox zsinagóga udvarán. A sárvári zsidóság ekkor körülbelül 750 főt számlált.
A rendelet kimondta, hogy kerületenként egy-egy költöztető bizottságot kell felállítani és ezek feladata a következő volt: megjelentek a zsidó családoknál, majd a családfővel közölték, mit vihetnek magukkal a gettóba. Miután a család a házat elhagyta, a bizottság bezárta és lepecsételte az ajtót. A lakásban maradt ingatlanok leltározása később történt meg. Azokban a lakásokban, ahova keresztény család költözött, a megmaradt zsidó ingóságokat egy külön helységben össze kellett gyűjteni, majd lepecsételni az ajtót. Egy-egy család a gettóba a következő dolgokat vihette magával: maximum 10.000 pengő készpénzt, 14 napi élelmet, egy váltás felsőruhát, két váltás fehérneműt, egy pár cipőt, két váltás ágyneműt, a legszükségesebb edényeket és tisztítószereket, esetleg tüzelőkészletet. De nem lehetett ékszert és más értéktárgyat, 10.000 pengőn felüli készpénzt magukkal vinni. A rendelet értelmében a költöztetést lehetőleg május 10-én estig be kellett fejezni. A kiutalási szerződés szerint a bérlő köteles tiszteletben tartani (!) a leltárba vett ingóságokat. Legalábbis ezt tartalmazta a rendelkezés.
A gettóban szigorú szabályok uralkodtak, az ottani életet a főszolgabíró határozata szabta meg. Eszerint a területet engedély nélkül nem lehetett elhagyni. Mindennap 11 és 1 óra között a zsidótanács engedélyével élelemszerzés céljából ki lehetett lépni a gettóból. Ha a lakóknak valami kérelmük volt, azt a zsidótanács elé kellett terjeszteniük, így kerülhetett a hatóságokhoz. A gettó területére csak a hatóságok léphettek be, más nem. Ebből következik, hogy nem zsidók és zsidók érintkezése tilos volt. Az egészségügyi feladatokat két személy látta el, a gettó területére eső kerteket a lakók kötelesek voltak művelni, haláleseteknél a zsidótanács engedélyével a hozzátartozók elhagyhatták a zárt területet.
A gettó tagjait július 4-től 6-áig tervezték deportálni, előtte néhány nappal vitték csak át őket a selyemgyár területén felállított „2. számú Magyar királyi Rendőrségi Kisegítő Toloncházba”, azaz a deportálásra várók gyűjtőtáborába.
A gettókban összegyűjtöttek nagy részét a selyemgyári internálótáborból indították el, főként Auschwitz felé. A munkaképes férfiakat pedig a front közeledtével egyre sürgetőbbé vált hadimunkára, munkaszolgálatra hurcolták. Nagyon kevesen térhettek csak haza, gyermek egy sem.
Címkék: gettó»zsidóság»
Keress a Sárvár Annon!
Kövess minket!
Vissza