Sárvár Anno helytörténeti blog
Összes bejegyzés » Ebben a hónapban »A mai napon » Keresés »
Idővonal— 1328 — 1351 — 1390 1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 1478 1500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 1588 1600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 1693 1700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 1797 1800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 1899 1900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015 A sárvári zsidóság deportálása
A mintegy 750 főnyi sárvári zsidóságot 1944 tavaszán gettókba zárták, majd július 4-én megkezdték az Auschwitzba való deportálásukat. Alig néhányan élték túl a borzalmakat.
"1944. július 4. Ezt is meg kellett érnem! Istenem, de szomorú kép volt látni azt a sok földönfutót. Az ablakon keresztül néztem azt a szomorú felvonulást. Sohasem fogom elfelejteni, hogy így kellett látnom, talán utoljára azt a kedves családot. Mindhárman az átélt izgalmaktól kimerülten, lesoványodva, sápadtan, úgyszólván tántorogtak egy-egy hátizsákkal a hátukon és csomagokkal megrakodva. Csak annyit vihettek magukkal, amit két kezükben elbírtak. Így indultak el a szörnyű bizonytalanságba. Mi vár ott rájuk? Ilyen brutális, állatias kezdet után mi következhet? Hogy rettegtek ettől az úttól! S nekünk tehetetlenül kellett végig nézni. Még Gribovszky is hangtalanul jött-ment, pedig nem hittem volna a kemény emberről, hogy sajnálni is tud." - írta a szemtanú Póhr Ilona naplójában.
A szövegben minden benne van, ami akkor a tisztességes embereket áthatotta. Féltették és sajnálták azokat, akiktől tegnap még vásároltak, akikkel a hajukat vágatták, ruhájukkal varratták, akik egykor kenyeret adtak nekik, akiknek gyerekeikkel együtt játszottak. Nem tudták, nem értették, miért visznek el rendes, becsületes embereket. Sokan tehetetlenül vergődtek, mert segítettek volna, de nem tudtak. A tábor parancsnokáról, Gribovszkyról sem sok jót mondtak, de ő is teljesen összetört. Ha nem is tudták, sejthették, hogy nem a megígért németországi munkára viszik ezeket az embereket, mert a velük szembeni bánásmód nem ezt tükrözte.
Körülbelül 1000 ember jutott erre a sorsra csak Sárvárról. A lakosság 10 %-a! És a sárvári táboron emellett átvonult még körülbelül 6-7000 izraelita, akiknek ez volt az utolsó "lakhelyük" hazájukban. Mert számukra ez volt a haza! Sokan harcoltak az első világháborúban közülük, magyarul beszéltek, magyarnak vallották magukat. És most azt kellett megélniük, hogy ez a haza kimondta: Nem vagytok közülünk valók!
A fizikai kínok mellett talán ez a lelki teher volt a legelviselhetetlenebb. Kitaszítottnak lenni, látni az eddig felépítettet összeomolni. És a családtagoktól elszakítva lenni!
Szomorú évforduló ez! A 20. század egyik legsötétebb fejezetére kell emlékeznünk! Azért, hogy soha-soha ne történhessenek hasonló események!
A volt Selyemgyár barakkjaiban gyűjtötték össze a sárvári és a környékbeli zsidóságot. Július 6-án, 24-én, majd augusztus elején szintén nagyszámú deportáltat vittek el Sárvárról.
Címkék: deportálás»zsidóság»
1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 14781500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 15881600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 16931700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 17971800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 18991900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015A sárvári zsidóság deportálása
A mintegy 750 főnyi sárvári zsidóságot 1944 tavaszán gettókba zárták, majd július 4-én megkezdték az Auschwitzba való deportálásukat. Alig néhányan élték túl a borzalmakat.
"1944. július 4. Ezt is meg kellett érnem! Istenem, de szomorú kép volt látni azt a sok földönfutót. Az ablakon keresztül néztem azt a szomorú felvonulást. Sohasem fogom elfelejteni, hogy így kellett látnom, talán utoljára azt a kedves családot. Mindhárman az átélt izgalmaktól kimerülten, lesoványodva, sápadtan, úgyszólván tántorogtak egy-egy hátizsákkal a hátukon és csomagokkal megrakodva. Csak annyit vihettek magukkal, amit két kezükben elbírtak. Így indultak el a szörnyű bizonytalanságba. Mi vár ott rájuk? Ilyen brutális, állatias kezdet után mi következhet? Hogy rettegtek ettől az úttól! S nekünk tehetetlenül kellett végig nézni. Még Gribovszky is hangtalanul jött-ment, pedig nem hittem volna a kemény emberről, hogy sajnálni is tud." - írta a szemtanú Póhr Ilona naplójában.
A szövegben minden benne van, ami akkor a tisztességes embereket áthatotta. Féltették és sajnálták azokat, akiktől tegnap még vásároltak, akikkel a hajukat vágatták, ruhájukkal varratták, akik egykor kenyeret adtak nekik, akiknek gyerekeikkel együtt játszottak. Nem tudták, nem értették, miért visznek el rendes, becsületes embereket. Sokan tehetetlenül vergődtek, mert segítettek volna, de nem tudtak. A tábor parancsnokáról, Gribovszkyról sem sok jót mondtak, de ő is teljesen összetört. Ha nem is tudták, sejthették, hogy nem a megígért németországi munkára viszik ezeket az embereket, mert a velük szembeni bánásmód nem ezt tükrözte.
Körülbelül 1000 ember jutott erre a sorsra csak Sárvárról. A lakosság 10 %-a! És a sárvári táboron emellett átvonult még körülbelül 6-7000 izraelita, akiknek ez volt az utolsó "lakhelyük" hazájukban. Mert számukra ez volt a haza! Sokan harcoltak az első világháborúban közülük, magyarul beszéltek, magyarnak vallották magukat. És most azt kellett megélniük, hogy ez a haza kimondta: Nem vagytok közülünk valók!
A fizikai kínok mellett talán ez a lelki teher volt a legelviselhetetlenebb. Kitaszítottnak lenni, látni az eddig felépítettet összeomolni. És a családtagoktól elszakítva lenni!
Szomorú évforduló ez! A 20. század egyik legsötétebb fejezetére kell emlékeznünk! Azért, hogy soha-soha ne történhessenek hasonló események!
A volt Selyemgyár barakkjaiban gyűjtötték össze a sárvári és a környékbeli zsidóságot. Július 6-án, 24-én, majd augusztus elején szintén nagyszámú deportáltat vittek el Sárvárról.
Címkék: deportálás»zsidóság»
Keress a Sárvár Annon!
Kövess minket!
Vissza