Sárvár Anno helytörténeti blog
Összes bejegyzés » Ebben a hónapban »A mai napon » Keresés »
Idővonal— 1328 — 1351 — 1390 1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 1478 1500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 1588 1600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 1693 1700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 1797 1800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 1899 1900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015 Felszámolták a szovjet temetőt
A Tinódi Gimnázium szomszédságában lévő szovjet katonai temető hosszú évtizedeken keresztül volt helyszíne az április 4-i megemlékezéseknek. 2001 júniusában exhumálták a maradványokat megszüntetve ezzel a temetőt.
1945 márciusának vége felé a Sárvár határában kiépített védelmi vonalon kemény utóvédharcokat folytattak a magyar és német alakulatok. Mind a védők, mind a támadó szovjetek jelentős veszteségeket szenvedtek. A háborús körülmények között elhantolásuk gyorsan, általában az elesés helyéhez közel történt.
A szovjet "felszabadítók", akikről kiderült, hogy valójában megszállók, elesettjeiket hősnek tekintették és ezt követelték a megszállt ország lakosságától is, akik csak a kényszer hatására és egyáltalán nem őszintén gondoltak a szovjet katonákra hősként. Míg saját fiaikról nem emlékezhettek meg úgy, ahogy szerették volna, nem kaphattak díszsírhelyet, a szovjeteket mindenhol a települések központi helyén díszes emlékművekkel ékesített temetőkben kellett elhantolni.
Sárváron 67 szovjet katonát temettek el díszsírhelyen az addig városi park célját szolgáló Ady Endre utcai "hősi temetőben". Ez vált azután évtizdeken keresztül az április 4-i, "felszabadulás napi" megemlékezések helyszínévé. Ezeken egekig magasztalták az oroszok "önzetlen önfeláldozását", amellyel hazánkat "felszabadították a fasiszta megszállás alól", míg a magyar katonákat fasisztának bélyegezték és beszélni sem illett róluk. Ahogy természetesen el kellett hallgatni a szovjetek bevonulása idején történt erőszakoskodásokat, zabrálásokat, gyilkosságokat és más visszaéléseket. A temető földje jótékonyan elfedte ezeket az alattuk nyugvó katonák maradványaival egyetemben.
A rendszerváltást követően azonban már nyíltan lehetett beszélni a második világháború végének hazai eseményeiről, a szovjeteket már nem kellett hősöknek tekinteni, ugyanakkor szabadon lehetett megemlékezni saját halottainkról. Április 4-e már nem a felszabadulás ünnepe, hanem átlagos munkanap lett. A szovjet temetőben véget értek az ünnepségek, maga a hely is elfeledetté vált egy kissé, megtűrték, de inkább nem vettek róla tudomást.
Végül a képviselőtestület úgy döntött, hogy felszámolja a temetőt. A maradványokat a Soproni úti köztemetőben közös sírban helyezték el, egyszerű gránit emléktáblával megjelölve nyugvóhelyüket. A "hősi temető" területe még egy évtizedig érintetlen maradt ezt követően, míg végül a Posta tér megújulása kapcsán a helyét átépítették és parkolókat alakítottak ott ki.
Hogyan is zajlott a szovjet temető felszámolása? »
Címkék: megszűnés»szovjet temető»
1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 14781500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 15881600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 16931700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 17971800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 18991900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015Felszámolták a szovjet temetőt
A Tinódi Gimnázium szomszédságában lévő szovjet katonai temető hosszú évtizedeken keresztül volt helyszíne az április 4-i megemlékezéseknek. 2001 júniusában exhumálták a maradványokat megszüntetve ezzel a temetőt.
1945 márciusának vége felé a Sárvár határában kiépített védelmi vonalon kemény utóvédharcokat folytattak a magyar és német alakulatok. Mind a védők, mind a támadó szovjetek jelentős veszteségeket szenvedtek. A háborús körülmények között elhantolásuk gyorsan, általában az elesés helyéhez közel történt.
A szovjet "felszabadítók", akikről kiderült, hogy valójában megszállók, elesettjeiket hősnek tekintették és ezt követelték a megszállt ország lakosságától is, akik csak a kényszer hatására és egyáltalán nem őszintén gondoltak a szovjet katonákra hősként. Míg saját fiaikról nem emlékezhettek meg úgy, ahogy szerették volna, nem kaphattak díszsírhelyet, a szovjeteket mindenhol a települések központi helyén díszes emlékművekkel ékesített temetőkben kellett elhantolni.
Sárváron 67 szovjet katonát temettek el díszsírhelyen az addig városi park célját szolgáló Ady Endre utcai "hősi temetőben". Ez vált azután évtizdeken keresztül az április 4-i, "felszabadulás napi" megemlékezések helyszínévé. Ezeken egekig magasztalták az oroszok "önzetlen önfeláldozását", amellyel hazánkat "felszabadították a fasiszta megszállás alól", míg a magyar katonákat fasisztának bélyegezték és beszélni sem illett róluk. Ahogy természetesen el kellett hallgatni a szovjetek bevonulása idején történt erőszakoskodásokat, zabrálásokat, gyilkosságokat és más visszaéléseket. A temető földje jótékonyan elfedte ezeket az alattuk nyugvó katonák maradványaival egyetemben.
A rendszerváltást követően azonban már nyíltan lehetett beszélni a második világháború végének hazai eseményeiről, a szovjeteket már nem kellett hősöknek tekinteni, ugyanakkor szabadon lehetett megemlékezni saját halottainkról. Április 4-e már nem a felszabadulás ünnepe, hanem átlagos munkanap lett. A szovjet temetőben véget értek az ünnepségek, maga a hely is elfeledetté vált egy kissé, megtűrték, de inkább nem vettek róla tudomást.
Végül a képviselőtestület úgy döntött, hogy felszámolja a temetőt. A maradványokat a Soproni úti köztemetőben közös sírban helyezték el, egyszerű gránit emléktáblával megjelölve nyugvóhelyüket. A "hősi temető" területe még egy évtizedig érintetlen maradt ezt követően, míg végül a Posta tér megújulása kapcsán a helyét átépítették és parkolókat alakítottak ott ki.
Hogyan is zajlott a szovjet temető felszámolása? »
Címkék: megszűnés»szovjet temető»
Keress a Sárvár Annon!
Kövess minket!
Vissza