Sárvár Anno helytörténeti blog
Összes bejegyzés » Ebben a hónapban »A mai napon » Keresés »
Idővonal— 1328 — 1351 — 1390 1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 1478 1500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 1588 1600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 1693 1700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 1797 1800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 1899 1900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015 Megnyílott a sárvári tanítóképző
Két évig Sárváron működött a tanítóképző intézet, amellyel rövid időre a város is a legfelsőbb szintű oktatás egyik helyszínévé vált. Az intézmény 1953. szeptember 1-jétől fogadta a hallgatókat.
Nem ismeretes, hogy kiben merült fel az ötlet, hogy a Kőszegen működő tanítóképző intézetet Sárvárra helyezzék. Az 1926-ban létesített, de állandó elhelyezési gondokkal küszködő intézmény az 1940-es évek végétől a lezáruló határok biztonsági sávjába került. Megközelítése nehézkessé vált, így új helyszín keresése merült fel.
Feltehetően a Vas Megyei Tanács ötlete lehetett, hogy az iskolát Sárvárra költöztessék, bár a városnak írt levelében helyi kérelemre hivatkozik. A sárvári válaszból azonban kiderül, hogy örömmel üdvözlik a „tervezett” áttelepítést. Azaz, a legkevésbé sem ők kérték.
Az új helyszín kiválasztása korabeli indokául szerepelt Sárvár központi fekvése, fejlett ipara, valamint a környék falvainak élenjáró mezőgazdasági szövetkezetei, a település jelentőségéhez mérten elmaradt kulturális helyzete, illetve az egykori bajor uradalmi cselédeknek szánt minőségi oktatás is! A határszéli Kőszeget pedig a „káros nyugati imperialista” eszmék (!) befolyásától féltették.
Az oktatásügyi miniszterhelyettes, Kovács József egyetlen rendeletben döntött arról, hogy a kőszegi tanítóképző az 1953/54-es tanévtől kezdődően Sárváron működjön.
Mivel a tanév kezdetére, szeptember 1-jére meg kellett történnie az átköltözésnek, el lehet képzelni, ez milyen kutyafuttában, szervezetlenül, esetleges módon zajlott. A teherautókat és a sofőröket a kőszegi cégek adták, de a munkaidő után társadalmi munkában. Hasonlóképpen társadalmi munkában végezték a költöztetést az épp elérhető tanárok is. Nem volt elég ember a fel- és lerakodásnál, a sofőrök elunták a várakozást, siettek volna haza, így a bútorok, könyvek, berendezési tárgyak sokszor rongálódtak.
A tanítóképző helyéül az egykori polgári iskolát jelölték ki, míg kollégiumaként a gimnázium leánykollégiumát, amelyet onnan kiköltöztettek. A szeptember 1-jén megérkező tanulók az iskolát még feje tetejére állva kapták meg. A 122 fiú segítségével azonban a nevelők egy hét alatt rendbe tették az intézményt, és elindulhatott a tanítás. Problémák még mindig maradtak, sok teremben nem voltak bútorok, kevés volt a hely, sok tanulót zsúfoltak egy terembe.
A kőszegi tanárok egy része nem akart áttelepülni, így hiány mutatkozott nevelőkben is. A tantestület nagy része nem rendelkezett tanítóképzős gyakorlattal, hiszen a helyi általános iskolai és gimnáziumi oktatók közül kerültek ki, ezért külön felkészülést jelentett számukra a megfelelő tudásanyag elsajátítása. A gyakorlóiskolát az egykori lánypolgári részen alakították ki, de a kőszegi szülők tiltakoztak az ottani gyakorlóiskolai tantestület áthelyezése ellen. Ezért a tanerőt is a helyi általános iskolai tanárokból kellett pótolni.
A lassan megindult tanulás-tanítási munka a kezdeti nehézségek után hamarosan már eredményesen folytatódott. A tanulók a megye szinte minden szegletéből érkeztek Sárvárra, hogy hazatérve az otthoni fiatalságot nevelhessék. Az ide érkezők jótékony hatással voltak a helyi életre. A kollégiumban rendszeresek voltak a sport- és kulturális rendezvények, táncrendezvények. A kollégium diákjaiból vegyes kórus szerveződött Regős Vilmos tanár vezetésével, és eladásaik nagy sikert arattak.
A lassan-lassan a város életébe egyre jobban illeszkedő intézmény azonban nem tölthetett sok időt Sárváron. Folyamatosan csökkent a beiratkozott tanulók száma, mivel a fiúk nem kívántak tanítónak menni. A nevelői létszámot viszont meg kellett tartani, hiszen a felsőbb évfolyamok oktatásában szükség volt rájuk. De megoldatlan volt Sárváron a gimnázium, és az általános fiúiskola elhelyezése is, amelynek épületeit a tanítóképző használta. Felmerült tehát az ötlet, hogy a sárvári tanítóképzőt vigyék vissza Kőszegre és olvasszák be a tanítónőképzőbe.
Összesen két évfolyam tehetett érettségit a sárvári tanítóképzőben, mivel az intézményt 1955 nyarán visszaköltöztették Kőszegre. A tanárok szinte kivétel nélkül visszamentek a gimnáziumba, vagy az általános iskolába, de a kőszegiek közül senki nem tért vissza eredeti lakhelyére.
A történelemben nem lehet feltenni azt a kérdést: Mi lett volna, ha…? Vajon, ha Sárváron marad az intézmény, ma itt működne a tanárképző főiskola? Vajon egy ilyen kis város ki tudta volna szolgálni a felsőfokú intézmény igényeit? Vagy éppen az intézmény járult volna hozzá a város gazdasági és kulturális megerősödéséhez? Ezekre a kérdésekre ma már nem fogunk tudni választ kapni. Sárvári Állami Tanítóképző rövid története is mutatja azt a bizonytalanságot, amely a magyar oktatásügyet jellemezte.
Címkék: tanítóképző intézet»Tinódi Gimnázium»
1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 14781500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 15881600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 16931700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 17971800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 18991900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015Megnyílott a sárvári tanítóképző
Két évig Sárváron működött a tanítóképző intézet, amellyel rövid időre a város is a legfelsőbb szintű oktatás egyik helyszínévé vált. Az intézmény 1953. szeptember 1-jétől fogadta a hallgatókat.
Nem ismeretes, hogy kiben merült fel az ötlet, hogy a Kőszegen működő tanítóképző intézetet Sárvárra helyezzék. Az 1926-ban létesített, de állandó elhelyezési gondokkal küszködő intézmény az 1940-es évek végétől a lezáruló határok biztonsági sávjába került. Megközelítése nehézkessé vált, így új helyszín keresése merült fel.
Feltehetően a Vas Megyei Tanács ötlete lehetett, hogy az iskolát Sárvárra költöztessék, bár a városnak írt levelében helyi kérelemre hivatkozik. A sárvári válaszból azonban kiderül, hogy örömmel üdvözlik a „tervezett” áttelepítést. Azaz, a legkevésbé sem ők kérték.
Az új helyszín kiválasztása korabeli indokául szerepelt Sárvár központi fekvése, fejlett ipara, valamint a környék falvainak élenjáró mezőgazdasági szövetkezetei, a település jelentőségéhez mérten elmaradt kulturális helyzete, illetve az egykori bajor uradalmi cselédeknek szánt minőségi oktatás is! A határszéli Kőszeget pedig a „káros nyugati imperialista” eszmék (!) befolyásától féltették.
Az oktatásügyi miniszterhelyettes, Kovács József egyetlen rendeletben döntött arról, hogy a kőszegi tanítóképző az 1953/54-es tanévtől kezdődően Sárváron működjön.
Mivel a tanév kezdetére, szeptember 1-jére meg kellett történnie az átköltözésnek, el lehet képzelni, ez milyen kutyafuttában, szervezetlenül, esetleges módon zajlott. A teherautókat és a sofőröket a kőszegi cégek adták, de a munkaidő után társadalmi munkában. Hasonlóképpen társadalmi munkában végezték a költöztetést az épp elérhető tanárok is. Nem volt elég ember a fel- és lerakodásnál, a sofőrök elunták a várakozást, siettek volna haza, így a bútorok, könyvek, berendezési tárgyak sokszor rongálódtak.
A tanítóképző helyéül az egykori polgári iskolát jelölték ki, míg kollégiumaként a gimnázium leánykollégiumát, amelyet onnan kiköltöztettek. A szeptember 1-jén megérkező tanulók az iskolát még feje tetejére állva kapták meg. A 122 fiú segítségével azonban a nevelők egy hét alatt rendbe tették az intézményt, és elindulhatott a tanítás. Problémák még mindig maradtak, sok teremben nem voltak bútorok, kevés volt a hely, sok tanulót zsúfoltak egy terembe.
A kőszegi tanárok egy része nem akart áttelepülni, így hiány mutatkozott nevelőkben is. A tantestület nagy része nem rendelkezett tanítóképzős gyakorlattal, hiszen a helyi általános iskolai és gimnáziumi oktatók közül kerültek ki, ezért külön felkészülést jelentett számukra a megfelelő tudásanyag elsajátítása. A gyakorlóiskolát az egykori lánypolgári részen alakították ki, de a kőszegi szülők tiltakoztak az ottani gyakorlóiskolai tantestület áthelyezése ellen. Ezért a tanerőt is a helyi általános iskolai tanárokból kellett pótolni.
A lassan megindult tanulás-tanítási munka a kezdeti nehézségek után hamarosan már eredményesen folytatódott. A tanulók a megye szinte minden szegletéből érkeztek Sárvárra, hogy hazatérve az otthoni fiatalságot nevelhessék. Az ide érkezők jótékony hatással voltak a helyi életre. A kollégiumban rendszeresek voltak a sport- és kulturális rendezvények, táncrendezvények. A kollégium diákjaiból vegyes kórus szerveződött Regős Vilmos tanár vezetésével, és eladásaik nagy sikert arattak.
A lassan-lassan a város életébe egyre jobban illeszkedő intézmény azonban nem tölthetett sok időt Sárváron. Folyamatosan csökkent a beiratkozott tanulók száma, mivel a fiúk nem kívántak tanítónak menni. A nevelői létszámot viszont meg kellett tartani, hiszen a felsőbb évfolyamok oktatásában szükség volt rájuk. De megoldatlan volt Sárváron a gimnázium, és az általános fiúiskola elhelyezése is, amelynek épületeit a tanítóképző használta. Felmerült tehát az ötlet, hogy a sárvári tanítóképzőt vigyék vissza Kőszegre és olvasszák be a tanítónőképzőbe.
Összesen két évfolyam tehetett érettségit a sárvári tanítóképzőben, mivel az intézményt 1955 nyarán visszaköltöztették Kőszegre. A tanárok szinte kivétel nélkül visszamentek a gimnáziumba, vagy az általános iskolába, de a kőszegiek közül senki nem tért vissza eredeti lakhelyére.
A történelemben nem lehet feltenni azt a kérdést: Mi lett volna, ha…? Vajon, ha Sárváron marad az intézmény, ma itt működne a tanárképző főiskola? Vajon egy ilyen kis város ki tudta volna szolgálni a felsőfokú intézmény igényeit? Vagy éppen az intézmény járult volna hozzá a város gazdasági és kulturális megerősödéséhez? Ezekre a kérdésekre ma már nem fogunk tudni választ kapni. Sárvári Állami Tanítóképző rövid története is mutatja azt a bizonytalanságot, amely a magyar oktatásügyet jellemezte.
Címkék: tanítóképző intézet»Tinódi Gimnázium»
Keress a Sárvár Annon!
Kövess minket!
Vissza