Sárvár Anno helytörténeti blog
Összes bejegyzés » Ebben a hónapban »A mai napon » Keresés »
Idővonal— 1328 — 1351 — 1390 1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 1478 1500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 1588 1600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 1693 1700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 1797 1800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 1899 1900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015 Átadták a Herpenyő Csárdát
A több évszázados hegyközségi vendégfogadó, a Herpenyő Csárda felújítást követő avatására a városi rang kihirdetésének napján, 1968. augusztus 20-án került sor.
A sárvári Hegyközség lábánál, a balatoni és a sótonyi utak kereszteződésében állt egykor a Herpenyő Csárda épülete. A feljegyzések szerint 1758-ban már létezett, ekkor 120 Ft-ért árendálta a tulajdonos, Sárvár Városa. Mintegy 100 esztendővel később, 1859. november 12-én egy árverési szerződés szerint Landgraf vendéglős volt a tulajdonosa.
Ernecz Ignác neves várostörténeti összefoglalójában arról ír, hogy "ebben [a csárdában] szíves szolgálattal megkapni a jó balaton [sic!] melléki borok közt a Badacsonyit és Szent Györgyit. Van itt nagy Somlai [azaz nagysomlói] boris a vendégek számára, de tiszta Sárváriis. A minémű vadak találtatnak a farkas erdejében, azokból elkészítettet folyvást lehet kapni még nyáron is, a mellette létező jégverem segítségével. Mióta 1863-ban ezen vendégfogadó újjá felépíttetett cserépzsindelytetővel, ezidő óta ennek szépen bútorozott vendég szobáit Sárvári iparos osztál nagy számmal látogatja főképpen vasár és ünnepnapokon, és még vásározások alkalmával."
Évtizedekkel később, Szeibert János 1926-ban megjelent monográfiájában így ír a Herpenyő és a vele szemközt álló Zöldfa Csárdáról: "Ez [a Zöldfa], valamint a Herpenyő volt a szlovén marhahajcsároknak a pihenőhelye, kik marhákat hajtottak lábon Bécsbe."
Látható, hogy nagymúltú, legalább kétszáz esztendős, többször is átépített épület volt, amikor a városi tanács az 1968-as várossá avatási ünnepségre ismét renováltatta a Herpenyő Csárdát. Nemcsak a sárváriak, hanem az ide látogató vendégek számára is kedvelt volt a hangulatos, rusztikus kinézetű és berendezésű, kockás abroszos, zsalugáteres ablakos földszintes vendéglő. Sokan tartották itt lakodalmukat, érettségi bankettjüket, vagy családi összejöveteleiket. A Herpenyő a sárváriaké volt.
És egyszer csak minden megváltozott. Jött egy német vállalkozó, aki szinte egyik napról a másikra földig rombolta az épületet. Volt ígéret, hogy lesz helyette új, de ez azóta sem készült el. A helye ma is üresen áll, talán azért, mert senki nem tudott igazán odaillőt kitalálni, vagy a hely szelleme riasztotta el a beruházástól az esetleges vállalkozót.
Egyelőre maradnak a fotók, festmények, emlékek a Herpenyő Csárdáról. Ki tudja, talán a jövőben...
Nosztalgiázni szeretnék a Herpenyő Csárda fotóival »
Címkék: avatás»Herpenyő Csárda»
1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 14781500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 15881600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 16931700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 17971800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 18991900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015Átadták a Herpenyő Csárdát
A több évszázados hegyközségi vendégfogadó, a Herpenyő Csárda felújítást követő avatására a városi rang kihirdetésének napján, 1968. augusztus 20-án került sor.
A sárvári Hegyközség lábánál, a balatoni és a sótonyi utak kereszteződésében állt egykor a Herpenyő Csárda épülete. A feljegyzések szerint 1758-ban már létezett, ekkor 120 Ft-ért árendálta a tulajdonos, Sárvár Városa. Mintegy 100 esztendővel később, 1859. november 12-én egy árverési szerződés szerint Landgraf vendéglős volt a tulajdonosa.
Ernecz Ignác neves várostörténeti összefoglalójában arról ír, hogy "ebben [a csárdában] szíves szolgálattal megkapni a jó balaton [sic!] melléki borok közt a Badacsonyit és Szent Györgyit. Van itt nagy Somlai [azaz nagysomlói] boris a vendégek számára, de tiszta Sárváriis. A minémű vadak találtatnak a farkas erdejében, azokból elkészítettet folyvást lehet kapni még nyáron is, a mellette létező jégverem segítségével. Mióta 1863-ban ezen vendégfogadó újjá felépíttetett cserépzsindelytetővel, ezidő óta ennek szépen bútorozott vendég szobáit Sárvári iparos osztál nagy számmal látogatja főképpen vasár és ünnepnapokon, és még vásározások alkalmával."
Évtizedekkel később, Szeibert János 1926-ban megjelent monográfiájában így ír a Herpenyő és a vele szemközt álló Zöldfa Csárdáról: "Ez [a Zöldfa], valamint a Herpenyő volt a szlovén marhahajcsároknak a pihenőhelye, kik marhákat hajtottak lábon Bécsbe."
Látható, hogy nagymúltú, legalább kétszáz esztendős, többször is átépített épület volt, amikor a városi tanács az 1968-as várossá avatási ünnepségre ismét renováltatta a Herpenyő Csárdát. Nemcsak a sárváriak, hanem az ide látogató vendégek számára is kedvelt volt a hangulatos, rusztikus kinézetű és berendezésű, kockás abroszos, zsalugáteres ablakos földszintes vendéglő. Sokan tartották itt lakodalmukat, érettségi bankettjüket, vagy családi összejöveteleiket. A Herpenyő a sárváriaké volt.
És egyszer csak minden megváltozott. Jött egy német vállalkozó, aki szinte egyik napról a másikra földig rombolta az épületet. Volt ígéret, hogy lesz helyette új, de ez azóta sem készült el. A helye ma is üresen áll, talán azért, mert senki nem tudott igazán odaillőt kitalálni, vagy a hely szelleme riasztotta el a beruházástól az esetleges vállalkozót.
Egyelőre maradnak a fotók, festmények, emlékek a Herpenyő Csárdáról. Ki tudja, talán a jövőben...
Nosztalgiázni szeretnék a Herpenyő Csárda fotóival »
Címkék: avatás»Herpenyő Csárda»
Keress a Sárvár Annon!
Kövess minket!
Vissza