Sárvár Anno helytörténeti blog
Összes bejegyzés » Ebben a hónapban »A mai napon » Keresés »
Idővonal— 1328 — 1351 — 1390 1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 1478 1500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 1588 1600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 1693 1700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 1797 1800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 1899 1900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015 Rómába zarándokolt Kanizsai László
A Kanizsai család utolsó férfitagja a szentév alkalmából egy akkor veszélyes útra indult 1525. január 14-e után, Rómába.
A vallási zarándoklat régóta jellemzője a különböző felekezetűek hitbéli elkötelezettségének. Egyfajta bizonyítása a buzgó hitgyakorlásnak, egyes vallások esetében (iszlám) kötelezően előírt feladat. A kereszténység nem kötelezte híveit zarándoklatok megtételére, de a középkortól kialakult egy szokás, hogy a komoly bűnök elkövetői, vagy azok, akik betegségből felgyógyultak, illetve, akik vallási meggyőződésüket kívánták erősíteni, elzarándokoltak valamelyik kiemelt szent helyre, Jeruzsálembe, Rómába, netán Santiago de Compostelába.
A zarándokutakat a pápák azzal is ösztönözték, hogy előbb a kerek százas, majd az ötvenes, végül minden huszonötös évet szentévnek nyilvánítottak, ami azt jelentette, hogy a Péter és Pál apostolok sírjához eljutók teljes bűnbocsánatot nyertek.
Feltehetően az 1525-ös szentév serkentette útra Kanizsai Lászlót, Sárvár urát is. Úgy döntött, hogy lerója kegyeletét a csodatévő Boldogságos Szűz előtt. Lehetséges, hogy családja fennmaradásáért való aggódás is közrejátszott, hiszen egyetlen fia, Ferenc volt már csak a Kanizsai-fiágból rajta kívül életben. Január 8-án küldte hozzá Sárvárra velikei várnagya az olasz származású Iván prédiálist, hogy elkísérje hosszú útján. Nyilván tolmácsra volt szüksége. A hosszú út ráadásul nem volt veszélytelen, hiszen útonállók, fegyveresek, betegségek is közbejöhettek, jól jött egy, az adott ország nyelvét beszélő személy kísérőül. A kor szokásaihoz híven a hosszú útra indulókhoz hasonlóan Kanizsai Lászlói is készíthetett végrendeletet minden eshetőségre. Ez január 9-én készült el, de Kanizsai még január 14-én is Sárváron tartózkodott, ez követően indult el a viszontagságos útra.
Iván mellett Horváth Miklós nevű familiárisa is elkísérte, tőle az út során több mint hetven forintnyi kölcsönt kényszerült felvenni. Bár eljutott a lorettomi kápolnához, sőt, találkozott VII. Kelemen pápával is, aki lovaggá ütötte, de haza már betegen, legyengülten érkezett áprilisban. Ekkor még nem lehetett idős ember, de az úttal járó fáradalmak hozzájárulhattak korai, 1525 szeptemberének elején bekövetkezett halálához.
Kanizsai László rövid életrajzát itt olvashatod »
Címkék: Kanizsai IV. László»zarándoklat»
1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 14781500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 15881600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 16931700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 17971800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 18991900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015Rómába zarándokolt Kanizsai László
A Kanizsai család utolsó férfitagja a szentév alkalmából egy akkor veszélyes útra indult 1525. január 14-e után, Rómába.
A vallási zarándoklat régóta jellemzője a különböző felekezetűek hitbéli elkötelezettségének. Egyfajta bizonyítása a buzgó hitgyakorlásnak, egyes vallások esetében (iszlám) kötelezően előírt feladat. A kereszténység nem kötelezte híveit zarándoklatok megtételére, de a középkortól kialakult egy szokás, hogy a komoly bűnök elkövetői, vagy azok, akik betegségből felgyógyultak, illetve, akik vallási meggyőződésüket kívánták erősíteni, elzarándokoltak valamelyik kiemelt szent helyre, Jeruzsálembe, Rómába, netán Santiago de Compostelába.
A zarándokutakat a pápák azzal is ösztönözték, hogy előbb a kerek százas, majd az ötvenes, végül minden huszonötös évet szentévnek nyilvánítottak, ami azt jelentette, hogy a Péter és Pál apostolok sírjához eljutók teljes bűnbocsánatot nyertek.
Feltehetően az 1525-ös szentév serkentette útra Kanizsai Lászlót, Sárvár urát is. Úgy döntött, hogy lerója kegyeletét a csodatévő Boldogságos Szűz előtt. Lehetséges, hogy családja fennmaradásáért való aggódás is közrejátszott, hiszen egyetlen fia, Ferenc volt már csak a Kanizsai-fiágból rajta kívül életben. Január 8-án küldte hozzá Sárvárra velikei várnagya az olasz származású Iván prédiálist, hogy elkísérje hosszú útján. Nyilván tolmácsra volt szüksége. A hosszú út ráadásul nem volt veszélytelen, hiszen útonállók, fegyveresek, betegségek is közbejöhettek, jól jött egy, az adott ország nyelvét beszélő személy kísérőül. A kor szokásaihoz híven a hosszú útra indulókhoz hasonlóan Kanizsai Lászlói is készíthetett végrendeletet minden eshetőségre. Ez január 9-én készült el, de Kanizsai még január 14-én is Sárváron tartózkodott, ez követően indult el a viszontagságos útra.
Iván mellett Horváth Miklós nevű familiárisa is elkísérte, tőle az út során több mint hetven forintnyi kölcsönt kényszerült felvenni. Bár eljutott a lorettomi kápolnához, sőt, találkozott VII. Kelemen pápával is, aki lovaggá ütötte, de haza már betegen, legyengülten érkezett áprilisban. Ekkor még nem lehetett idős ember, de az úttal járó fáradalmak hozzájárulhattak korai, 1525 szeptemberének elején bekövetkezett halálához.
Kanizsai László rövid életrajzát itt olvashatod »
Címkék: Kanizsai IV. László»zarándoklat»
Keress a Sárvár Annon!
Kövess minket!
Vissza