Sárvár Anno helytörténeti blog
Összes bejegyzés » Ebben a hónapban »A mai napon » Keresés »
Idővonal— 1328 — 1351 — 1390 1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 1478 1500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 1588 1600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 1693 1700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 1797 1800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 1899 1900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015 Sebestyén napja
Sebestyén napján, január 20-án meg kell emlékeznünk Tinódi Sebestyén deákról, a Sárváron elhunyt jeles XVI. századi krónikásról!
Tinódi Sebestyén nemcsak a 16. század egyik legjelentősebb költője, de jelenkorunkig hatást gyakorolt az irodalomra. Életművének értékelése, feldolgozása szinte azonnal megkezdődött. Ez a folyamat napjainkig lényegében megszakítás nélkül zajlik, hiszen munkáit minden korban rendszeresen és szívesen forgatták.
Mi ennek a sikernek a titka? Mindenekelőtt az, hogy Tinódi hitelesen és magyar nyelven adta elő dalait, és az, hogy saját neve alatt 1554-ben Kolozsváron nyomtatásban is megjelentette azokat. Ezzel nagy szolgálatot tett az utókornak, hiszen művei nem vesztek el, és széles körben megismerhetőkké váltak.
Rögtön a Cronica megjelenését követő hónapokban az egri vár ostromáról szóló énekeit már egy másik költő, a latinul Dobó István dicsőségét zengő Csabai Mátyás is felhasználta.
Tinódi emellett megihlette többek között Balassi Bálintot, Gyöngyösi Istvánt, Arany Jánost, Vörösmarty Mihályt, Juhász Gyulát vagy Gárdonyi Gézát is. Bornemisza Péter Siralmas énnéköm kezdetű búcsúverse összecseng a Tinódi János Zsigmond búcsúja Kassától című versével. Balassi híres Egy katonaének című költeményének kezdősorai erős hasonlatosságot mutatnak Tinódi Kapitán György bajviadalja bevezetőjének hangvételével.
A 17-18. század művelt és katonáskodó magyarjai körében sem volt ismeretlen a Cronica és Tinódi munkássága. A 19. századi nemzeti ébredés, a romantika korában még inkább forrásként használták olyan művek alapjául, mint Arany János Szondi két apródja, vagy Vörösmarty Mihály Eger című verse. Mindmáig az egyik legismertebb mű, amely leginkább Tinódin alapul, Gárdonyi Géza Egri csillagok-ja. Ebben az író felhasználta a lantos históriás énekeit, elsősorban persze az egri ostromról szólókat. E két ének tekinthető Tinódi munkássága csúcspontjának.
Merítettek tőle a történetírók is, mint Istvánffy Miklós, Forgách Ferenc és a pécsi születésű török Ibrahim Pecsevi, a 16. századi magyar történelem feldolgozásához. Az évszázadok során újra és újra kiadott művek lehetővé tették minden kor számára azok feldolgozását, de a kéziratos műveket is nagy becsben tartották. Az újabb és újabb kiadások rávilágítanak arra, hogy az olvasóközönség igényelte ezen munkákat minden korban, mert mindig megtalálták benne a számukra aktuális mondanivalót. Tinódit tehát a legnagyobb magyar költők, historikusok és dalszerzők közé soroljuk. Ám neve külföldön is ismertté vált, és ott is pontosan értették, milyen szerepet játszott ő a történelemben.
Színművet írt róla Szigligeti Ede, regényt Horváth Marietta, Orlai Petrich Soma pedig festményen örökítette meg alakját. Műveit részletekben 1956-ban, a 400. évfordulóra Naszádos István és Horváth Károly, teljes terjedelmében 1881-ben Szilády Áron, majd 1984-ben Szakály Ferenc és Sugár István adta ki. Nemeskürty István írta: „Örök vétek szakkönyvtárak mélyére száműzni ezt a költészetet. Tömegkiadásokban kellene újra és újra kinyomtatni, mint Aranyt vagy Petőfit. Tinódi vérbeli költő volt, és vérbeli tudósító. Mint írja: egy átélt esemény az ország szempontjából lehet »vagy nyereség, avagy veszteség; de róla megemlékezni gyönyörűség«.” – zárja gondolatait az irodalomtörténész a Cronica ajánló soraival.
Sebestyén deák az egyike azon jeles magyaroknak, akik az ország számos pontján rendelkeznek emlékművel. A budapesti Népligetben álló szobrát Ferenc József kilenc másikkal együtt ajándékozta a nemzetnek. De Egerben, Nyírbátorban, Szigetváron, Dombóváron, valamint Baranyában az elpusztult Tinód-pusztán is szobra áll. Büszkén mondhatjuk azonban, hogy csak Sárváron őrzi két szobor mellett további két emléktábla is nevét. A várparki és a gimnáziumbeli szobrai, és a sári templom falán lévő tábla mellett újra elhelyezésre került a várudvar falán a korábbi emlékmű bronztáblája. Ezek is jelzik, hogy létezik Sárváron Tinódi-kultusz, talán már a Nádasdyak kora óta. Hiszen a híres nyomdász, Manlius, aki Sárváron is dolgozott, 1592-ben újra kiadta a Buda veszéséről szóló Tinódi-históriát, a Fekete bég vitéze, Wathay Ferenc pedig konstantinápolyi fogságában írt dalaihoz használt Tinódi-énekeket, talán szomorú sorsa vigasztalására is. Nyilván, ahogy a közeli németújvári Batthyány-kastély könyvtárában, a sárvári várban is megvolt a Cronica, esetleg egyéb kéziratos Tinódi-művek. Ehhez egy újabb adalék. 1605-ben Nádasdy II. Tamás, a nagy nádor unokaöccse egy levelében eddig ismeretlen feltételezett Tinódi-verset idézett. Talán épp egy Nádasdy-levéltárban megőrzött töredékről van szó, amely a költő itteni tartózkodása során, utolsó napjaiban keletkezett:
„Láttatok-é, urak, szarvon kötött tulkot,
Mészáros kezében feje felett sulykot,
Ki mint hányja-veti halál előtt magát,
De nem kerülheti az mészáros bárdját!”
Kit kell tehát Tinódiban tisztelnünk? Istvánffy Miklós 1566-ban, dicsőítő versében Tinódit Homérosznak a görög irodalomban betöltött szerepéhez mérte. Valóban mondhatjuk, ahogy a vak dalnok tekinthető a görög irodalom atyjának, Tinódi a klasszikus magyar irodalom szerény, de kiemelkedő előfutára, egyben az első átfogó magyar nyelvű kortörténet megalkotója. Széles látókörű historikus, énekes és lantos, sőt, tudósító, aki először igyekezett Magyarország politikai, társadalmi és vallási válságából kiutat mutatni, először világított rá a török legyőzhetőségére, amelyet a későbbi századok programként is használtak. Megfogalmazta, hogy a vágyott cél eléréséhez meg kell szüntetni a pártoskodást, az önzést, mert csak összefogással sikerülhet a török kiűzése. A Príni Péternek, Majlát Istvánnak és Terek Bálintnak fogságokról című énekében szerzett sorok talán ma is aktuálisak:
„Sőt ugyan nagy parancsolat ez űkösztök
Miként a szeretet parancsolat néktök,
Ha az szeretetöt ti jól tisztölnétök,
Az terek hitinek bizon nem hinnétök.
Tuggyátok, magyarok, hírösök valátok,
Míg nagy szeretettel egymást hallgattátok,
De mihelt köztetök ti meghasonlátok,
Otten országotokban, ím, mint pusztulátok.”
Tinódi Lantos Sebestyén sorai később is, most is aktualitással bírnak. Munkái az összefogás, emberi helytállás és hősiesség tanulságaival szolgálnak.
Ki volt Tinódi? Meg akarom nézni »
Címkék: Tinódi Lantos Sebestyén»
1400 —
— 1418 — 1426 — 1446 — 1454 — 14781500 —
— 1510 — 1525 — 1532 — 1534 — 1539 — 1541 — 1542 — 1552 — 1554 — 1555 — 1556 — 1560 — 1562 — 1563 — 1571 — 1575 — 1585 — 15881600 —
— 1604 — 1612 — 1614 — 1615 — 1619 — 1621 — 1623 — 1630 — 1633 — 1643 — 1644 — 1653 — 1655 — 1661 — 1664 — 1669 — 1670 — 1671 — 1674 — 1677 — 1682 — 1687 — 1689 — 1690 — 16931700 —
— 1704 — 1705 — 1707 — 1708 — 1716 — 1724 — 1735 — 1749 — 1766 — 1792 — 17971800 —
— 1802 — 1803 — 1806 — 1807 — 1809 — 1812 — 1829 — 1836 — 1845 — 1846 — 1848 — 1849 — 1850 — 1860 — 1863 — 1864 — 1865 — 1866 — 1868 — 1871 — 1873 — 1874 — 1875 — 1882 — 1883 — 1884 — 1886 — 1889 — 1890 — 1892 — 1894 — 1896 — 1897 — 1898 — 18991900 —
— 1903 — 1904 — 1905 — 1908 — 1909 — 1910 — 1912 — 1913 — 1914 — 1916 — 1917 — 1918 — 1919 — 1920 — 1921 — 1922 — 1923 — 1924 — 1926 — 1927 — 1930 — 1931 — 1932 — 1935 — 1936 — 1937 — 1938 — 1939 — 1941 — 1944 — 1945 — 1948 — 1950 — 1951 — 1952 — 1953 — 1956 — 1957 — 1965 — 1968 — 1969 — 1970 — 1971 — 1972 — 1973 — 1974 — 1975 — 1977 — 1978 — 1982 — 1983 — 1985 — 1989 — 1991 — 1994 — 1995 — 1996 — 1997 — 1998 — 2000 — 2001 — 2002 — 2003 — 2005 — 2006 — 2007 — 2008 — 2009 — 2010 — 2011 — 2012 — 2013 — 2015Sebestyén napja
Sebestyén napján, január 20-án meg kell emlékeznünk Tinódi Sebestyén deákról, a Sárváron elhunyt jeles XVI. századi krónikásról!
Tinódi Sebestyén nemcsak a 16. század egyik legjelentősebb költője, de jelenkorunkig hatást gyakorolt az irodalomra. Életművének értékelése, feldolgozása szinte azonnal megkezdődött. Ez a folyamat napjainkig lényegében megszakítás nélkül zajlik, hiszen munkáit minden korban rendszeresen és szívesen forgatták.
Mi ennek a sikernek a titka? Mindenekelőtt az, hogy Tinódi hitelesen és magyar nyelven adta elő dalait, és az, hogy saját neve alatt 1554-ben Kolozsváron nyomtatásban is megjelentette azokat. Ezzel nagy szolgálatot tett az utókornak, hiszen művei nem vesztek el, és széles körben megismerhetőkké váltak.
Rögtön a Cronica megjelenését követő hónapokban az egri vár ostromáról szóló énekeit már egy másik költő, a latinul Dobó István dicsőségét zengő Csabai Mátyás is felhasználta.
Tinódi emellett megihlette többek között Balassi Bálintot, Gyöngyösi Istvánt, Arany Jánost, Vörösmarty Mihályt, Juhász Gyulát vagy Gárdonyi Gézát is. Bornemisza Péter Siralmas énnéköm kezdetű búcsúverse összecseng a Tinódi János Zsigmond búcsúja Kassától című versével. Balassi híres Egy katonaének című költeményének kezdősorai erős hasonlatosságot mutatnak Tinódi Kapitán György bajviadalja bevezetőjének hangvételével.
A 17-18. század művelt és katonáskodó magyarjai körében sem volt ismeretlen a Cronica és Tinódi munkássága. A 19. századi nemzeti ébredés, a romantika korában még inkább forrásként használták olyan művek alapjául, mint Arany János Szondi két apródja, vagy Vörösmarty Mihály Eger című verse. Mindmáig az egyik legismertebb mű, amely leginkább Tinódin alapul, Gárdonyi Géza Egri csillagok-ja. Ebben az író felhasználta a lantos históriás énekeit, elsősorban persze az egri ostromról szólókat. E két ének tekinthető Tinódi munkássága csúcspontjának.
Merítettek tőle a történetírók is, mint Istvánffy Miklós, Forgách Ferenc és a pécsi születésű török Ibrahim Pecsevi, a 16. századi magyar történelem feldolgozásához. Az évszázadok során újra és újra kiadott művek lehetővé tették minden kor számára azok feldolgozását, de a kéziratos műveket is nagy becsben tartották. Az újabb és újabb kiadások rávilágítanak arra, hogy az olvasóközönség igényelte ezen munkákat minden korban, mert mindig megtalálták benne a számukra aktuális mondanivalót. Tinódit tehát a legnagyobb magyar költők, historikusok és dalszerzők közé soroljuk. Ám neve külföldön is ismertté vált, és ott is pontosan értették, milyen szerepet játszott ő a történelemben.
Színművet írt róla Szigligeti Ede, regényt Horváth Marietta, Orlai Petrich Soma pedig festményen örökítette meg alakját. Műveit részletekben 1956-ban, a 400. évfordulóra Naszádos István és Horváth Károly, teljes terjedelmében 1881-ben Szilády Áron, majd 1984-ben Szakály Ferenc és Sugár István adta ki. Nemeskürty István írta: „Örök vétek szakkönyvtárak mélyére száműzni ezt a költészetet. Tömegkiadásokban kellene újra és újra kinyomtatni, mint Aranyt vagy Petőfit. Tinódi vérbeli költő volt, és vérbeli tudósító. Mint írja: egy átélt esemény az ország szempontjából lehet »vagy nyereség, avagy veszteség; de róla megemlékezni gyönyörűség«.” – zárja gondolatait az irodalomtörténész a Cronica ajánló soraival.
Sebestyén deák az egyike azon jeles magyaroknak, akik az ország számos pontján rendelkeznek emlékművel. A budapesti Népligetben álló szobrát Ferenc József kilenc másikkal együtt ajándékozta a nemzetnek. De Egerben, Nyírbátorban, Szigetváron, Dombóváron, valamint Baranyában az elpusztult Tinód-pusztán is szobra áll. Büszkén mondhatjuk azonban, hogy csak Sárváron őrzi két szobor mellett további két emléktábla is nevét. A várparki és a gimnáziumbeli szobrai, és a sári templom falán lévő tábla mellett újra elhelyezésre került a várudvar falán a korábbi emlékmű bronztáblája. Ezek is jelzik, hogy létezik Sárváron Tinódi-kultusz, talán már a Nádasdyak kora óta. Hiszen a híres nyomdász, Manlius, aki Sárváron is dolgozott, 1592-ben újra kiadta a Buda veszéséről szóló Tinódi-históriát, a Fekete bég vitéze, Wathay Ferenc pedig konstantinápolyi fogságában írt dalaihoz használt Tinódi-énekeket, talán szomorú sorsa vigasztalására is. Nyilván, ahogy a közeli németújvári Batthyány-kastély könyvtárában, a sárvári várban is megvolt a Cronica, esetleg egyéb kéziratos Tinódi-művek. Ehhez egy újabb adalék. 1605-ben Nádasdy II. Tamás, a nagy nádor unokaöccse egy levelében eddig ismeretlen feltételezett Tinódi-verset idézett. Talán épp egy Nádasdy-levéltárban megőrzött töredékről van szó, amely a költő itteni tartózkodása során, utolsó napjaiban keletkezett:
„Láttatok-é, urak, szarvon kötött tulkot,
Mészáros kezében feje felett sulykot,
Ki mint hányja-veti halál előtt magát,
De nem kerülheti az mészáros bárdját!”
Kit kell tehát Tinódiban tisztelnünk? Istvánffy Miklós 1566-ban, dicsőítő versében Tinódit Homérosznak a görög irodalomban betöltött szerepéhez mérte. Valóban mondhatjuk, ahogy a vak dalnok tekinthető a görög irodalom atyjának, Tinódi a klasszikus magyar irodalom szerény, de kiemelkedő előfutára, egyben az első átfogó magyar nyelvű kortörténet megalkotója. Széles látókörű historikus, énekes és lantos, sőt, tudósító, aki először igyekezett Magyarország politikai, társadalmi és vallási válságából kiutat mutatni, először világított rá a török legyőzhetőségére, amelyet a későbbi századok programként is használtak. Megfogalmazta, hogy a vágyott cél eléréséhez meg kell szüntetni a pártoskodást, az önzést, mert csak összefogással sikerülhet a török kiűzése. A Príni Péternek, Majlát Istvánnak és Terek Bálintnak fogságokról című énekében szerzett sorok talán ma is aktuálisak:
„Sőt ugyan nagy parancsolat ez űkösztök
Miként a szeretet parancsolat néktök,
Ha az szeretetöt ti jól tisztölnétök,
Az terek hitinek bizon nem hinnétök.
Tuggyátok, magyarok, hírösök valátok,
Míg nagy szeretettel egymást hallgattátok,
De mihelt köztetök ti meghasonlátok,
Otten országotokban, ím, mint pusztulátok.”
Tinódi Lantos Sebestyén sorai később is, most is aktualitással bírnak. Munkái az összefogás, emberi helytállás és hősiesség tanulságaival szolgálnak.
Ki volt Tinódi? Meg akarom nézni »
Címkék: Tinódi Lantos Sebestyén»
Keress a Sárvár Annon!
Kövess minket!
Vissza